- Részletek
- Vigyáznom kell veled - mosoly - túl sok a pozitív tulajdonságod:
Műszaki fősuli, jó alak, remélem, programozni nem tudsz! - mosoly -
- El fogok csábulni ...
- Csak nem. - mosoly -
Ténymegállapítás:
Mérnökök álma vagyok.
A kockák elvetették magukat a szívemben. - mosoly -
D.S.
- sms - ::: Mi vagyunk a lovagok, akik azt mondják: Ni!
- Részletek
- mosoly -
Ha rajtam múlna, Mindenki Réten zabálna Virágot,
nem ám gyógyszeripar támogatása tiszta étel helyett.?!
Macskafogó.
- D.S.-
- Részletek
Időnként elgondolkodom azon, vajon tényleg illenek-e egymáshoz a nők és a férfiak.
Talán jobb lenne, ha csak szomszédok lennének, és időnként átugranának egymáshoz.
/Katharine Hepburn/
- ezen én is sokat szoktam gondolkodni, aztán átugrom -
/2014. 02. 01./
- Részletek
- Komoly ember ez, kérem - mondta Lencsés, a sofőr.
- Ahogy beszél. . . tudja, mi az illendőség. Nemcsak bevágódni a hátsó ülésre, aztán maga marha, ott elöl, csak hajtson. . . nagyon jól elbeszélgettünk, kérem. . .
- Jól van, Lencséském - mondta a lapszerkesztő Jóska -, de most már igazán menjen. Reggel hétkor álljon be a ház elé, hogy elérjék a korai gyorsot.
Pircsi asszony, a lapszerkesztő harmadik felesége nagy, cseresznyepiros szalvétába csomagolt két összeragasztott sonkás-májas szendvicset.
- Egy kis útravaló ! - bedugta a maszatos csomagot Lencsés elálló zsebébe. - Ha már nem ihat. . .
- Köszönöm szépen - Lencsés kitette a csomagot, éppen dr. Kerékjártó Emilné elé, aki a tanácsot képviselte. - Már én egy otthoni jó levesért el nem cserélném. . .
Kerékjártóné maga mögé tette a két szendvicset, az ablakpárkányra, a citromfa és szanzavera közé.
Dudus szolgálatkészen a szemétbe dobta.
Lencsés elment, de még sokáig bőgette az autó motorját az ablak alatt.
- De jó is ennek! - sóhajtott Dudus, a költő. - Szabad ember!
- Hát nem? - tárta szét a kezét Jóska. - Mi baja? Mi baja eshet az ő szakmájában?
- Legföljebb beleszalad az árokba, és kitöri a nyakát - mondta József kolléga, a könyvtáros.
- Ilyen nagy ember! Jöhetett volna a saját kocsiján!
- Egyáltalán - kérdezte Pircsi asszony bátortalanul -, "most" hol van?
/Jókai Anna: A Reimsi Angyal; 289.o./
- Részletek
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
