Rengeteg Nő tette fel nekem a kérdést. Ez a kérdés az, amire egyáltalán nem tudok mit válaszolni.
Nézzük a mai esetet. Egyszerűen ültem a gép előtt.
Randomra elkezdtek férfiak jelölgetni és írogatni.
Különféle ajánlatokkal. Összefoglalom: Ültem.
Pontosan A Semmit tettem.
Erre válaszként a nők általában azt vágják a fejemhez:
"Én is ülök a gép előtt, én is a semmit teszem, de engem nem jelölnek be, rám nem írnak rám és tőlem nem akarnak semmit, nem hívnak el sehova sem."
10 perc leforgása alatt már költöznöm kellett volna Linzbe, de jövő héten személyesen itt lesz és megismerkedünk.
Tinédzserként még a fagyizás, mozizás, sétálás, dizsiben egymás nézése és lassúzás volt terítéken, 30-on túl, jön a lakás - ház, presztizs, pozíció:
"Építészmérnök vagyok, villamosmérnök vagyok, mérnök informatikus vagyok: MÉRNÖK vagyok. Főosztályvezető, menedzser, ügyvéd, autó is van."
Örülök. Ma már csak be kell ülni az autóba, el kell menni az egekig, gyereket kellene szülni és kész. Ez a feladat.
Ültem. Olvastam az ajánlatokat.
Pontosan A Semmit tudom ezekkel kezdeni.
Bizonyára rengeteg nő tudna valamit kezdeni vele, ezért eljátszottam a gondolattal: meglehet ki kellene próbálni.
Végül is valahol érvényesülniük kell a férfiaknak is.
Bizonyára őket ez tenné boldoggá, ha lenne hozzá egy Nő, aki boldoggá tenné benne: a házban, a lakásban, az autóban, a kertben, az utazásnál, a strandon, a családban, a mamával, a papa szemében: Őket.
A 20. percben az alábbi mondat igazolta ezt az elgondolásom:
"Azt szeretném, ha szeretne valaki engem. Szeretnénk egymást."
Időről időre körkörösen, végül mindig ugyanarra az egyszerű szóra jutok, most már választ is adva a "Hogyan csinálod?" kérdésre:
Megértés. Mindkét oldali megértés. Szerintem pontosan ez a vágyunk alapja: mindkét oldalon.
Óvodás korom óta családon belül a nők megkértek mindig valamire, ami a papát, a nagybácsit, a bátyámat, akárkit, aki hímnemű volt a családban: Kellene ez, kellene az, kellene amaz címszóval: Engem, ha el akartak valamit érni.
Ma, felnőttként, akárhány férfival is ülök le teázni, beszélgetni, utazni, kirándulni, akármerre is megyek velük.
Most épp az elfogadást tanulom. Az a pillanat a legveszélyesebb, amikor a szemükben látom a magánéleti szenvedéseiket és felcsillan a szemük, mert Értem őket.
Szavak nélkül, félszavakból, mozdulatokból, gondolattal.
A veszélyt, pedig az jelenti: Nőnek születtem. Hiába férfias belsővel.
Az irigy és féltékeny nők hadával, pedig legalább annyira nehéz megküzdeni, mint a férfiak birtoklási vágyaival.
- így azon nőknek, akik összeteszik a kezüket, ha életükben egy alfa hím is akad, azt tudom javasolni, mindenki olyan kisugárzással, karakterrel, ésszel és kiállással születik, amekkora a keresztje és amennyi feladatot vállalt az ellenkező nem oldalán.
Nehéz kezelni, de nem lehetetlen a különféle megnyilvánulásokat, szituációkat, A Férfi Agyakat: lekezelni, megérteni őket,
távoltartani vagy épp megtalálni azt a vékony pontot a jégen, amikor még nem szakad be alattunk és tudjuk őket tartani,
megtartani vagy fenntartani az érdeklődésüket.
Rengeteg energia és még több feladat. Ki és Mennyit vállal?!.
Nyilván Mi magunk döntünk erről, bár, ha pontosan a semmit teszem, akkor nem árt figyelembe venni a másik oldal cselekedeteit és próbálkozásait, akármilyen bénák is, de segíteni őket.
Készül egy profilkép egy szép napon: Megteremtjük általa a vizuális ellenkező nem figyelemfelkeltését.
Alapvetően a lényünkkel, a létezésünkkel tesszük ezt és nem is kell Semmi többet tennünk.
Szerintem.
- mosoly -
D.S.
"A főkapcsoló a farkuk."
Robert Dubac: A férfiagy - avagy nincs itt valami ellentmondás?
- a Thália színház egyszemélyes vígjátéka