" Károly elhatározta, hogy olasz földre látogat, résszint azért, hogy megpecsételje a szövetséget, résszint azért, hogy körülnézzen abban az Itáliában, amelyet fizetetlen csapatai hódítottak meg neki.

Rómába nem meri betenni a lábát. Bolognában találkozik Kelemennel. Két egymás mellett álló házban szállnak meg, amelyeket belül egy ajtó köt össze, úgyhogy egyikből át lehet menni a másikba. Az ajtóhoz csak a császárnak és a pápának van kulcsa. Nem tudjuk pontosan, miről tárgyaltak, csak azt, hogy Károly szokása szerint emlékezetét támogató cédulát tartott a kezében, s folyton konzultált. Kelemennek nem volt szüksége arra, hogy feljegyezze magának szempontjait. Céljai most már egyértelműek, Itália felszabadításáról szó sem lehetett többé; minden becsvágya arra koncentrálódott, hogy Firenzében megszüntesse a republikánusok uralmát, és visszaállítsa a Medici-ház hatalmát. Legitim jelöltjei nem voltak, csak két fölöttébb kétes Medici-fattyú, Alessandro és Ippolito.

Az idősebb és valamivel jóravalóbb Ippolitót oly módon állította félre a pápa, hogy kinevezte bíborosnak, bár a becsvágyó ifjú kézzel-lábbal tiltakozott ellene. Az akkori kardinálisok tarka csoportjába tehát olyan valaki is bekerült, akinek fejébe büntetésül nyomták a piros kalapot. 

...

Michelangelo, a meggyőződéses republikánus, igyekezett megvédeni Firenzét, és a San Miniato dombján modern bástyákat épített, de hiába. A város néhány hónapi hősies védekezés után kénytelen kapitulálni. Alessandro bevonul Firenzébe, s megkezdi azt a rémuralmat, amely csak néhány év múlva ér véget, amikor egy unokafivére meggyilkolja.

Michelangelo, akinek egy ideig bujkálnia kell, ezekben az években a Medici-nemzetség óriásaira tervezett síremlékén dolgozik,

"inkább Kelemen pápától való félelemből, mint a Mediciek iránti szeretetből", amint tanítványa és életrajzírója, Condivi mondja.

A Medici-ház két jelentéktelen tagjának a szobra készült el csupán, s a művész nem vette figyelembe a pápának azt az elképzelését, hogy a szarkofágok előtt a Mediciek erényeit szimbolizáló szoboralakok álljanak. 

Ehellyett megalkotta azokat a nem teljesen befejezett márvány-fantáziákat, amelyek "Nappal és Éj, Hajnal és Alkonyat" néven ismeretesek, s valósággal szétfeszítik a San Lorenzo új sekrestyéjében a szűk tér arányait. Már a kortársak is találgatták a szoboralakok jelentését. Az akkori allegórikus elképzelések szerint talán az áll legközelebb az igazsághoz, hogy az "Éj" azt a sötétséget szimbolizálja, amely rászakadt Itáliára és a mester szeretett városára.

/Richard Friedenthal: Luther élete és kora, 576-577.o./

 

https://www.youtube.com/watch?v=b8I-7Wk_Vbc

 

 

 

 

..
Készítette: Fülike, 2013 Ⓡ:: mai nap: 2025-06-06. :: Kapcsolat

Joomla! hibakereső konzol